Definify.com

Definition 2024


ige

ige

See also: IgE and -ige

Estonian

Noun

ige (genitive [please provide], partitive [please provide])

  1. gum (part of mouth)

Declension

This noun needs an inflection-table template.


Hungarian

Alternative forms

  • íge (obsolete)

Etymology

Of uncertain origin, perhaps from a Turkic language.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiɡɛ]
  • Hyphenation: ige

Noun

ige (plural igék)

  1. (grammar) verb
  2. (biblical) Word

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ige igék
accusative igét igéket
dative igének igéknek
instrumental igével igékkel
causal-final igéért igékért
translative igévé igékké
terminative igéig igékig
essive-formal igeként igékként
essive-modal
inessive igében igékben
superessive igén igéken
adessive igénél igéknél
illative igébe igékbe
sublative igére igékre
allative igéhez igékhez
elative igéből igékből
delative igéről igékről
ablative igétől igéktől
Possessive forms of ige
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. igém igéim
2nd person sing. igéd igéid
3rd person sing. igéje igéi
1st person plural igénk igéink
2nd person plural igétek igéitek
3rd person plural igéjük igéik

Derived terms

See also

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6