Definition 2024
utód
utód
Hungarian
Noun
utód (plural utódok)
- offspring, progeny, descendant
- successor, follower
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|
singular |
plural |
nominative |
utód
|
utódok
|
accusative |
utódot
|
utódokat
|
dative |
utódnak
|
utódoknak
|
instrumental |
utóddal
|
utódokkal
|
causal-final |
utódért
|
utódokért
|
translative |
utóddá
|
utódokká
|
terminative |
utódig
|
utódokig
|
essive-formal |
utódként
|
utódokként
|
essive-modal |
—
|
—
|
inessive |
utódban
|
utódokban
|
superessive |
utódon
|
utódokon
|
adessive |
utódnál
|
utódoknál
|
illative |
utódba
|
utódokba
|
sublative |
utódra
|
utódokra
|
allative |
utódhoz
|
utódokhoz
|
elative |
utódból
|
utódokból
|
delative |
utódról
|
utódokról
|
ablative |
utódtól
|
utódoktól
|
Possessive forms of utód
|
possessor |
single possession |
multiple possessions |
1st person sing. |
utódom
|
utódjaim
|
2nd person sing. |
utódod
|
utódjaid
|
3rd person sing. |
utódja
|
utódjai
|
1st person plural |
utódunk
|
utódjaink
|
2nd person plural |
utódotok
|
utódjaitok
|
3rd person plural |
utódjuk
|
utódjaik
|
Derived terms
References
-
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6