Definify.com

Definition 2024


utód

utód

Hungarian

Noun

utód (plural utódok)

  1. offspring, progeny, descendant
  2. successor, follower

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative utód utódok
accusative utódot utódokat
dative utódnak utódoknak
instrumental utóddal utódokkal
causal-final utódért utódokért
translative utóddá utódokká
terminative utódig utódokig
essive-formal utódként utódokként
essive-modal
inessive utódban utódokban
superessive utódon utódokon
adessive utódnál utódoknál
illative utódba utódokba
sublative utódra utódokra
allative utódhoz utódokhoz
elative utódból utódokból
delative utódról utódokról
ablative utódtól utódoktól
Possessive forms of utód
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. utódom utódjaim
2nd person sing. utódod utódjaid
3rd person sing. utódja utódjai
1st person plural utódunk utódjaink
2nd person plural utódotok utódjaitok
3rd person plural utódjuk utódjaik

Derived terms

  • utódlás

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6