Definify.com
Definition 2024
ruha
ruha
Hungarian
Noun
ruha (plural ruhák)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ruha | ruhák |
accusative | ruhát | ruhákat |
dative | ruhának | ruháknak |
instrumental | ruhával | ruhákkal |
causal-final | ruháért | ruhákért |
translative | ruhává | ruhákká |
terminative | ruháig | ruhákig |
essive-formal | ruhaként | ruhákként |
essive-modal | — | — |
inessive | ruhában | ruhákban |
superessive | ruhán | ruhákon |
adessive | ruhánál | ruháknál |
illative | ruhába | ruhákba |
sublative | ruhára | ruhákra |
allative | ruhához | ruhákhoz |
elative | ruhából | ruhákból |
delative | ruháról | ruhákról |
ablative | ruhától | ruháktól |
Possessive forms of ruha | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ruhám | ruháim |
2nd person sing. | ruhád | ruháid |
3rd person sing. | ruhája | ruhái |
1st person plural | ruhánk | ruháink |
2nd person plural | ruhátok | ruháitok |
3rd person plural | ruhájuk | ruháik |
Derived terms
(Compound words):
(Expressions):