Definify.com
Definition 2024
mandátum
mandátum
See also: mandatum
Hungarian
Noun
mandátum (plural mandátumok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mandátum | mandátumok |
| accusative | mandátumot | mandátumokat |
| dative | mandátumnak | mandátumoknak |
| instrumental | mandátummal | mandátumokkal |
| causal-final | mandátumért | mandátumokért |
| translative | mandátummá | mandátumokká |
| terminative | mandátumig | mandátumokig |
| essive-formal | mandátumként | mandátumokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mandátumban | mandátumokban |
| superessive | mandátumon | mandátumokon |
| adessive | mandátumnál | mandátumoknál |
| illative | mandátumba | mandátumokba |
| sublative | mandátumra | mandátumokra |
| allative | mandátumhoz | mandátumokhoz |
| elative | mandátumból | mandátumokból |
| delative | mandátumról | mandátumokról |
| ablative | mandátumtól | mandátumoktól |
| Possessive forms of mandátum | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mandátumom | mandátumaim |
| 2nd person sing. | mandátumod | mandátumaid |
| 3rd person sing. | mandátuma | mandátumai |
| 1st person plural | mandátumunk | mandátumaink |
| 2nd person plural | mandátumotok | mandátumaitok |
| 3rd person plural | mandátumuk | mandátumaik |
References
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2