Definition 2024
irónia
irónia
Hungarian
Noun
irónia (plural iróniák)
- irony
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|
singular |
plural |
nominative |
irónia
|
iróniák
|
accusative |
iróniát
|
iróniákat
|
dative |
iróniának
|
iróniáknak
|
instrumental |
iróniával
|
iróniákkal
|
causal-final |
iróniáért
|
iróniákért
|
translative |
iróniává
|
iróniákká
|
terminative |
iróniáig
|
iróniákig
|
essive-formal |
iróniaként
|
iróniákként
|
essive-modal |
—
|
—
|
inessive |
iróniában
|
iróniákban
|
superessive |
irónián
|
iróniákon
|
adessive |
iróniánál
|
iróniáknál
|
illative |
iróniába
|
iróniákba
|
sublative |
iróniára
|
iróniákra
|
allative |
iróniához
|
iróniákhoz
|
elative |
iróniából
|
iróniákból
|
delative |
iróniáról
|
iróniákról
|
ablative |
iróniától
|
iróniáktól
|
Possessive forms of irónia
|
possessor |
single possession |
multiple possessions |
1st person sing. |
iróniám
|
iróniáim
|
2nd person sing. |
iróniád
|
iróniáid
|
3rd person sing. |
iróniája
|
iróniái
|
1st person plural |
iróniánk
|
iróniáink
|
2nd person plural |
iróniátok
|
iróniáitok
|
3rd person plural |
iróniájuk
|
iróniáik
|
Slovak
Noun
irónia f
- irony