Definify.com
Webster 1913 Edition
Hir
Definition 2024
hír
hír
Hungarian
Noun
hír (plural hírek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | hír | hírek |
| accusative | hírt | híreket |
| dative | hírnek | híreknek |
| instrumental | hírrel | hírekkel |
| causal-final | hírért | hírekért |
| translative | hírré | hírekké |
| terminative | hírig | hírekig |
| essive-formal | hírként | hírekként |
| essive-modal | hírül | — |
| inessive | hírben | hírekben |
| superessive | híren | híreken |
| adessive | hírnél | híreknél |
| illative | hírbe | hírekbe |
| sublative | hírre | hírekre |
| allative | hírhez | hírekhez |
| elative | hírből | hírekből |
| delative | hírről | hírekről |
| ablative | hírtől | hírektől |
| Possessive forms of hír | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | hírem | híreim |
| 2nd person sing. | híred | híreid |
| 3rd person sing. | híre | hírei |
| 1st person plural | hírünk | híreink |
| 2nd person plural | híretek | híreitek |
| 3rd person plural | hírük | híreik |
Derived terms
Compound words
|
Expressions
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6