Definify.com

Definition 2024

felszólít

felszólít

Hungarian

Verb

felszólít

(transitive) to call on (to request or ask someone to do something) (followed by -ra/-re)
felszólít a távozásra‎ ― to ask someone to leave
(transitive, of a teacher) to call on (to select a student in a classroom to provide an answer)

Conjugation

conjugation of felszólít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			felszólítani
Past participle			felszólított
Present participle			felszólító
Future participle			felszólítandó
Adverbial participle			felszólítva
Potential			felszólíthat
Indicative Mood	Present	Indefinite	felszólítok	felszólítasz	felszólít	felszólítunk	felszólítotok	felszólítanak
	Present	Definite	felszólítom én téged/titeket felszólítalak	felszólítod	felszólítja	felszólítjuk	felszólítjátok	felszólítják
	Past	Indefinite	felszólítottam	felszólítottál	felszólított	felszólítottunk	felszólítottatok	felszólítottak
	Past	Definite	felszólítottam én téged/titeket felszólítottalak	felszólítottad	felszólította	felszólítottuk	felszólítottátok	felszólították
Conditional Mood	Present	Indefinite	felszólítanék	felszólítanál	felszólítana	felszólítanánk	felszólítanátok	felszólítanának
Conditional Mood	Present	Definite	felszólítanám én téged/titeket felszólítanálak	felszólítanád	felszólítaná	felszólítanánk	felszólítanátok	felszólítanák
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	felszólítsak	felszólíts or felszólítsál	felszólítson	felszólítsunk	felszólítsatok	felszólítsanak
Subjunctive Mood	Present	Definite	felszólítsam én téged/titeket felszólítsalak	felszólítsd or felszólítsad	felszólítsa	felszólítsuk	felszólítsátok	felszólítsák
Conjugated Infinitive			felszólítanom	felszólítanod	felszólítania	felszólítanunk	felszólítanotok	felszólítaniuk

Derived terms

felszólítás