Definify.com
Definition 2024
elme
elme
Hungarian
Noun
elme (plural elmék)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | elme | elmék |
accusative | elmét | elméket |
dative | elmének | elméknek |
instrumental | elmével | elmékkel |
causal-final | elméért | elmékért |
translative | elmévé | elmékké |
terminative | elméig | elmékig |
essive-formal | elmeként | elmékként |
essive-modal | — | — |
inessive | elmében | elmékben |
superessive | elmén | elméken |
adessive | elménél | elméknél |
illative | elmébe | elmékbe |
sublative | elmére | elmékre |
allative | elméhez | elmékhez |
elative | elméből | elmékből |
delative | elméről | elmékről |
ablative | elmétől | elméktől |
Possessive forms of elme | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | elmém | elméim |
2nd person sing. | elméd | elméid |
3rd person sing. | elméje | elméi |
1st person plural | elménk | elméink |
2nd person plural | elmétek | elméitek |
3rd person plural | elméjük | elméik |
Derived terms
Derived terms