Hungarian
Noun
előítélet (plural előítéletek)
- prejudice (adverse judgement formed beforehand)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|
singular |
plural |
nominative |
előítélet
|
előítéletek
|
accusative |
előítéletet
|
előítéleteket
|
dative |
előítéletnek
|
előítéleteknek
|
instrumental |
előítélettel
|
előítéletekkel
|
causal-final |
előítéletért
|
előítéletekért
|
translative |
előítéletté
|
előítéletekké
|
terminative |
előítéletig
|
előítéletekig
|
essive-formal |
előítéletként
|
előítéletekként
|
essive-modal |
—
|
—
|
inessive |
előítéletben
|
előítéletekben
|
superessive |
előítéleten
|
előítéleteken
|
adessive |
előítéletnél
|
előítéleteknél
|
illative |
előítéletbe
|
előítéletekbe
|
sublative |
előítéletre
|
előítéletekre
|
allative |
előítélethez
|
előítéletekhez
|
elative |
előítéletből
|
előítéletekből
|
delative |
előítéletről
|
előítéletekről
|
ablative |
előítélettől
|
előítéletektől
|
Possessive forms of előítélet
|
possessor |
single possession |
multiple possessions |
1st person sing. |
előítéletem
|
előítéleteim
|
2nd person sing. |
előítéleted
|
előítéleteid
|
3rd person sing. |
előítélete
|
előítéletei
|
1st person plural |
előítéletünk
|
előítéleteink
|
2nd person plural |
előítéletetek
|
előítéleteitek
|
3rd person plural |
előítéletük
|
előítéleteik
|