Hungarian
Noun
csendőr (plural csendőrök)
- gendarme (member of gendarmerie), especially a member of the police force which was active until 1945 in Hungary
Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) |
|
singular |
plural |
nominative |
csendőr
|
csendőrök
|
accusative |
csendőrt
|
csendőröket
|
dative |
csendőrnek
|
csendőröknek
|
instrumental |
csendőrrel
|
csendőrökkel
|
causal-final |
csendőrért
|
csendőrökért
|
translative |
csendőrré
|
csendőrökké
|
terminative |
csendőrig
|
csendőrökig
|
essive-formal |
csendőrként
|
csendőrökként
|
essive-modal |
—
|
—
|
inessive |
csendőrben
|
csendőrökben
|
superessive |
csendőrön
|
csendőrökön
|
adessive |
csendőrnél
|
csendőröknél
|
illative |
csendőrbe
|
csendőrökbe
|
sublative |
csendőrre
|
csendőrökre
|
allative |
csendőrhöz
|
csendőrökhöz
|
elative |
csendőrből
|
csendőrökből
|
delative |
csendőrről
|
csendőrökről
|
ablative |
csendőrtől
|
csendőröktől
|
Possessive forms of csendőr
|
possessor |
single possession |
multiple possessions |
1st person sing. |
csendőröm
|
csendőreim
|
2nd person sing. |
csendőröd
|
csendőreid
|
3rd person sing. |
csendőre
|
csendőrei
|
1st person plural |
csendőrünk
|
csendőreink
|
2nd person plural |
csendőrötök
|
csendőreitek
|
3rd person plural |
csendőrük
|
csendőreik
|
Derived terms