Definify.com
Definition 2024
érdemel
érdemel
Hungarian
Verb
érdemel
Conjugation
conjugation of érdemel
| Infinitive | érdemelni | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | érdemelt | |||||||
| Present participle | érdemlő | |||||||
| Future participle | érdemlendő | |||||||
| Adverbial participle | érdemelve | |||||||
| Potential | érdemelhet | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal |
1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal |
|||
| Indicative Mood | Present | Indefinite | érdemlek | érdemelsz | érdemel | érdemlünk | érdemeltek | érdemelnek |
| Definite | érdemlem én téged/titeket érdemellek |
érdemled | érdemli | érdemeljük | érdemlitek | érdemlik | ||
| Past | Indefinite | érdemeltem | érdemeltél | érdemelt | érdemeltünk | érdemeltetek | érdemeltek | |
| Definite | érdemeltem én téged/titeket érdemeltelek |
érdemelted | érdemelte | érdemeltük | érdemeltétek | érdemelték | ||
| Conditional Mood | Present | Indefinite | érdemelnék | érdemelnél | érdemelne | érdemelnénk | érdemelnétek | érdemelnének |
| Definite | érdemelném én téged/titeket érdemelnélek |
érdemelnéd | érdemelné | érdemelnénk | érdemelnétek | érdemelnék | ||
| Subjunctive Mood | Present | Indefinite | érdemeljek | érdemelj or érdemeljél |
érdemeljen | érdemeljünk | érdemeljetek | érdemeljenek |
| Definite | érdemeljem én téged/titeket érdemeljelek |
érdemeld or érdemeljed |
érdemelje | érdemeljük | érdemeljétek | érdemeljék | ||
| Conjugated Infinitive | érdemelnem | érdemelned | érdemelnie | érdemelnünk | érdemelnetek | érdemelniük | ||
Derived terms
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6